Az Őrző szárny avatása Székesfehérváron
Az elmúlt hetekben sokat lehetett hallani, hogy a Magyar Gárda Mozgalom új tagjainak avatására nincs is megfelelőbb helyszín, mint a Hősök tere. Arra hivatkoztak többen, hogy ezt az érzést csak ott lehet igazán átélni. Érdekes, hiszen az érzések bennünk lakoznak, a helyszín csupán külső adalék, amely esetleg magasztosabbá teheti a pillanatot. Megjegyzem az első 56 gárdista sem a Hősök terén, hanem a Budai Várban esküdött a Szent Koronára. Mikor megtudtam, hogy a Magyar Gárda Mozgalom eskütételére a székesfehérvári Országalmánál kerül sor, kavarogtak bennem a gondolatok. Az első az volt, hogy: igen! Telitalálat!
Mi is jelképezhetne jobban egy szabad és független mozgalmat, mint egy olyan tér, ahol a központban a három kőoroszlán által tartott Országalmán körbefutó latin felirat tanúsítja, hogy Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta?
Maga az Országalma pedig mint tudjuk az országot, a földet, a világot jelképező hatalmi jelvény. Ha valakiben ezek után felmerül, hogy „hirtelen választás volt", szeretném megnyugtatni: nem. Tudatos volt, hogy a gárdisták ne egyszerűen csak kimondják, hogy a Szent Korona Tan szellemében folytatják nemzetépítő tevékenységüket, mindezt pártoktól függetlenül, hanem át is érezzék azt.
A Pátkán tartott próba meghozta eredményét: rendezetten, fegyelmezetten, méltóságteljesen töltötték be a teret a gárdisták, a kadétok és büszkeségeink: az oroszlánkölykök.
A Fehér Oroszlán Dobkör megidézte az ősök szellemét. Előadásuk után mindenki érezhette, mennyire kicsi porszemek vagyunk, hogy nem vezet a gyűlölet sehova, bármikor tudnunk kell megbocsájtani, tudnunk kell alkalmazkodni. Ebből mindenki annyit tesz magáévá, amennyit a lelke elbír. Csodálatos volt a műsor, lélekemelő és megnyugtató.
Ezután Wass Albert: A láthatatlan lobogó című költeményét hallhattuk, amely megtanított minket arra, hogy a szónak és a tettnek együtt kolosszális ereje van.
A média sokat foglalkozott a gyerekek mozgalomba való belépésével, mindezt úgy, hogy egyetlen gyereket sem kérdeztek meg arról, hogy hogyan élte meg az avatót, és mit jelent számára az, hogy Oroszlánkölyök lehet.
Az előző avatások után sok írás született gárdisták és kadétok tollából, hogy miért lettek tagjai a Magyar Gárda Mozgalomnak? Én most a gyereket kérdezgettem és figyeltem. A viselkedésük egyértelműen bizonyította, hogy tudják, miért vannak ott. Őket is megérintette a hely szellemisége. Nem egyszerűen megtanult szöveget mondtak, hanem szívből jövő szavakat ismételtek. Nem kellett tanítani, elmagyarázni nekik, hogy mikor hogyan álljanak, tudták ők ezt maguktól is.
Az egyik gyerkőc, kérdésemre, hogy miért döntött úgy, hogy Oroszlánkölyök lesz, azt válaszolta: „Azért, mert magyar vagyok!". Ez a mondat pedig legyen válasz az elemzőknek a sok miértre. Eskütétel után a kicsiket kivezették az alakzatból, és önfeledten, boldogan játszottak. Nemcsak barátok, társak lettek.
Dósa István a Magyar Gárda Mozgalom Országos Főkapitánya beszédében kiemelte, hogy a „szabad és önálló Magyar Gárda Mozgalom elkötelezett híve a Gárda egységének", mindemellett a „Nemzet érdekeit és értékeit védelmező hiteles társadalmi erőkkel való összefogás fontosságát" is hangsúlyozta. Jövőképként felvázolta, hogy az érdekek kirekesztésével egy szebb jövőt építhetünk.
Ezt követően a Főkapitány Úr Arany Oroszlán kitüntetésben részesítette azokat a gárdistákat és kapitányokat, akik munkájukkal, tisztaságukkal, becsületükkel és kiállásukkal építő tevékenységet folytattak az elmúlt egy évben, példaként állítva őket a jelenlévők elé.
Dr. Halász József a Szent Koronáról és a Szent Korona Tanról, mint útról mondott néhány nagyon erős, tartalmas mondatot. Fontos, hogy ezeket a gondolatokat tisztázzuk is magunkban, hogy egy tudatos építkezés vehesse kezdetét. Alapvető, hogy első körben megértsük, hogy nem az államnak vannak polgárai, hanem a nemzetnek van állama. „A Szent Korona eszme képes volt a tatárjárás, a törökdúlás, a Habsburg rémuralom és az 1919-es vörös terror után is felvirágoztatni Magyarországot, és képes erre most is." Mi, gárdisták pedig minden erőnkkel, a legjobb tudásunk szerint ezt segíteni fogjuk!
A rendezvény méltó zárásaként a Székely himnuszt énekeltük el, majd a Királysírokhoz vonultunk, fejet hajtottunk nemzetünk nagyjai előtt, majd a Szózat eléneklésével az avatóünnepség véget ért.
Nem a helyszín, hanem az eszme, a hit és a közös tevékenység köt össze embereket. Mi gárdisták vagyunk, akik szabadidejükben nem a tv-t nézik egy fotelban ülve, hanem a nemzet felemelkedésén munkálkodunk, lehetőségeinkhez mérten. Nem parancsra, hanem hívó szóra megyünk. Nem helyettünk, hanem értünk kell, hogy döntések szülessenek. Sajnos, elmondhatjuk, hogy a védelmünkben. Eddig csak a posztkommunista, bal-liberális média ádáz lejárató kampányai ellen kellett védekeznünk, ma már saját gárdistatársaink is ellenünk fordultak. Mi is bűnünk? Az, hogy nemzetüket akarjuk szolgálni? Pártok nélkül, érdek nélkül.
Éri Ildikó, gárdista
Veszprém megye