Gyalázat napi megemlékezés
December 5-én a Fejér megyei, és a Somogy megyei zászlóalj közösen emlékezett meg a gyalázatos napról Székesfehérváron a Hősök terén, ahol az eső ellenére közel 100 fős érdeklődő mellett 48 gárdista vett részt. Az eseményről a helyi újságok is beszámoltak. A Himnusz elhangzása után Marosvásárhelyről áttelepült gárdistánk Dr.Jakab Ernő szavalta el, Dobránszki Sándor "Ne féljetek, nem megyünk haza", című versét. Majd Szabó László Nyugat-Magyarország Főkapitányhelyettese mondta el beszédét, melyet alább közlünk. A megemlékezés végén elénekeltük a Szózatot, majd a Székely himnuszt.
Szabó László gárdista, Nyugat-Magyarország Főkapitányhelyettese, Fejér megye Kapitányának beszéde:
„Egy az Isten, Egy a Nemzet” hittük ezt, 2004. december 5-e, a magyar nemzet szégyen napjáig, azzá lett!!!, mert azzá tették!
Testvér fordított hátat testvérnek, mert volt aki ostobaságból, és volt olyan is, aki nemtörődömségből, de megtagadta a csonka Magyarország gúnyhatárain túl, elszakított területeinken élő magyar testvéreinket.
A szavazásra jogosult 8.048.736 fő
Ebből elment szavazni 3.017.736 fő.
Ebből igennel szavazott 1.521.271 fő.
Nemmel szavazott 1.428.578 fő,
El sem ment 5. 031.000 „fő”.
– Ne féljetek, nem megyünk haza!
Libabőrös lettem, minden szőrszálam az égnek áll. Érzem, hogy most meg kell nyílnia a földnek, és el kell süllyednie mindenkinek, aki a világ legszebb nyelvét, a magyar nyelvet beszéli, és akkor, 2004. december 5-én – hitelt adva a becstelen, magyartalan politikusok hazudozásainak – elutasították határon túlra rekedt magyar testvéreinket.
A szegény rokon nem kell senkinek?
Bezzeg ha mesés vagyonnal bírnának! Akkor az elmebeteg Gyurcsány és a vasaltképű, főboszorkány Lendvai is fogadná őket.
– Ne féljetek, nem megyünk haza!
Visszhangzik fájdalmasan, szívbemarkolóan, mint Trianon után, 1920. június 4-én az azóta is tartó nemzeti gyászt bejelentő magyar harangok zúgása.
– Ne féljetek, nem megyünk haza!
Egy gyáva megalkuvó néprétegnek szól a költemény, a mai Magyarország, bután bégető birkarétegének. Azoknak, akiket kutyák terelgetnek, s akik előtt a legnagyobb tekintély a szamár. Az a szamár, akit Kovácsnak, Kunczének, Petőnek, Eörsinek, Gyurcsánynak, Veresnek, Lendvainak hívnak. Akik, markukba röhögve becstelenül lopnak titeket, hazudnak nektek évtizedek óta, ki tudja hányszor, és most ki tudja hányadszor?! És ti szentül hittétek az aljas, lator, becstelen, kurva kutyák ugatását, szamarak bőgését!
- Ne féljetek, nem megyünk haza!
Ne féljetek, nem fognak huszonhárom millió éhező erdélyi románként, felvidéki tótként, délvidéki rácként, dél-baranyai horvátként, muraközi szlovénként, kárpátaljai ukránként, őrségi osztrákként lelegelni előletek, az elvtelen politikusaink, a privatizáció alatt becstelenül dögdagadtra meggazdagodott lelkiismeretlen újgazdagjaink által számunkra éhhalál elkerülésére biztosított vékonyka kopár legelőt.
Majd azt esszük, amit ők hagynak nekünk. Már most is azt esszük!
- Ne féljetek! Nem megyünk haza!
Nekik ez már nem a HAZA! Csak egy mostoha ország, melynek idegenszívű népe kitagadta őket.
Vagy, ki tudja...? Mert azért nem mindenki! És értük fáj a szívünk.
Majd jönnek helyettük mások, sőt, előhírnökeik már itt is vannak. Lakóparkokban laknak, jól körülkerítve, védve tőletek . Ez a jövőnk? Ezt szánták nekünk? A szolga szerepét. Szolgák leszünk saját hazánkban? Aprópénzért, morzsákért fogunk talpat nyalni, segget mosni?
Idegen nép véresszájú, aljas, becstelen fattyaira hallgattatok, akik a szavazás után nyálukat csorgatva jelenthették Óperencián túli uraiknak:
– Elvégeztetett! A magyarság jövője megpecsételődött.
Ők nem akartak átköltözni. Eszük ágában sem volt. Aki akart, az már mind elment,… ott csak a földjéhez, gyökereihez hűséges réteg maradt. Ők nem akarnak onnan elmenni. Ők csak a testvéreink akartak lenni. Azért, hogy ha kell, segíthessünk egymáson. Ők már akkor sem jönnének ha hívnánk őket! Végleg semmiképp! Csak látogatóba. Aztán mennének vissza.
Haza!
Fejér megye, és Somogy megye "Örző szárnya" nevében:
Szebb jövőt!
Szabó László gárdista
Magyar Gárda Mozgalom Fejér megye Kapitánya