Árpád vérei zászlóalj Hun Karácsonya

„Eleink a téli napforduló ünneplését ősi hagyományok szerint a XVIII. századig főleg székelyföldön tartották meg, míg Mária Terézia be nem tiltotta”

Miért is van a Magyar embernek olyan érzése, hogy Mária Terézia óta szinte semmit sem tudunk a történelmünkről. Ezek azok a kérdések melyek megválaszolandóak és gondolkodásra késztetik az embert. Írtak nekünk olyan történelmet, hogy büszkék valóban nem lehetünk rá. És a mai világban, ahol a globális eszmerendszer minden nemzeti gondolkodást félresöpör, az identitástudatunk lassan arra lesz elég, hogy megismerjük a szomszédunkat.

Ez a káros eszmerendszer az, mely tönkreteszi nemzetünket, veszélyezteti létünket. Azt a nemzetet, melytől valaha rettegett fél Európa. Azt a létünket, melyből csak egy van. Mi, a Magyar Gárda Mozgalom „Őrző” szárnya nem hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy ez bekövetkezzen. Ezért is elevenítjük fel ősi szokásainkat, nem hagyjuk elfeledni jeles ünnepeinket. Aktuálisan megemlékeztünk az ország valamennyi megyéjében, a HUN Karácsonyról. Ahol az éj a leghosszabb volt, és a nappal a legrövidebb.

Valaha a nemzetségek közösen ünnepeltek, melynek előre meghatározott lefolyása volt.

* a nemzetségek összegyűltek, díszes ruházatban,
* hun üstben áldost főztek és osztottak széta harcosok ló háton érkeztek, előttük egy fehér lovat vezetéken hoznak, (a fehér ló csiktkaja, az aranycsikó, melytől nem is olyan rég erdélyi falvakban az ajándékot várták a néphit szerint)
* kör kialakítása a naptűz körül (legalább négy méter sugarú kör melynek szélén a nemzetségek tüzei égtek, helyet hagyva a sólyomröptetésnek)
* még világossal sólyom röptetése, (a sólyom nappali ragadozó madár
* Naptűz gyújtása táltos dobok és torokének kíséretében
* amikor a tűz felcsapott a fehér lovat háromszor körbe vezették, (a föld birtokbavételének ősi szertartása)
* tűzszertartás (füveket szórtak a tűzbe a napnak, holdnak, csillagoknak áldását kérve) mely szertartás végén minden jelenlévő hangosan mondhatta el kívánságát, vagy tett fogadalmat az új évre
* áldozati vacsora elfogyasztása, áldomás ivászata
* együtt virrasztás, táltos dobolás, íjászat a tűz fényénél, táltos énekek, mesék, mondák hallgatásával múlatták az időt megvárva a felkelő napot.

De hogyan is ünnepeltük mi ezt?

Az Árpád Vérei zászlóalj rendezésében, a Csókakői vár tövében került sor erre a meghatározó jelentőségű ünnepre. Meghívtuk a környékbeli gárdistákat is. Így üdvözölhettük a Wass Albert Zászlóalj, valamint a Budapesti Bercsényi Miklós Zászlóalj prominens képviselőit. Sajnos a Sólyomröptetés elmaradt, de a tüzes nyílvesszőket kilőttük a nap felé. A tűzgyújtási ceremóniát a Fehér Oroszlán Táltos dobkör tagjai celebrálták, a szeánsz végén Malom Bendegúz Táltos imáját hallgathattuk meg, mely nagyon sok tanulsággal szolgált, ez után Szabó László megyei kapitány olvasta fel székely testvérünk, Sirin üzenetét:

„Magyar Testvérek!
Ne feledjétek, az Ima, a lélek és a tudás ereje nem a harc helyett való.
A lármafa nem örömhírt jelzett, a lármafa tüzei harcra szólítottak.
És régóta háború van. Ma 2008 téli napfordulóján a fény erejét és az áldás megnyugtató bizonyosságát kérjük harcainkhoz.
Ez a mi üzenetünk KÁRPÁTRIÁBÓL!
Múltunk jogán, Ma a Holnapért!
Sirin”

Úgy gondolom, hogy ez az üzenet erőt adhat a további munkánkhoz. Ebben az üzenetben benne van mind az a vágy és hit, hogy a magyar nemzet újra egy és megbonthatatlan legyen. Isten minket úgy segéljen!
A szeánsz befejeztével jó kedélyű beszélgetésbe, verselésbe, éneklésbe fogtunk.
A jókedvhez hozzájárult a győriek finom étke, a forralt bor, és a sok sütemény. Közel 80 fős társaság egyre fogyatkozott, reggelig csak a legkitartóbbak bírták.
Jövőre újra találkozunk.

Szebb jövőt!

Árpád Vérei Zászlóalj
Fejér megye