A Magyar Gárda Mozgalom toborzója Nagyalásonyban

Varró Szabolcs gárdista köszöntötte a vasárnap megjelent érdeklődőket a Veszprém megyei Géza fejedelem szakaszának nagyalásonyi toborzóján. Bevezetésként felvázolta a megjelentek előtt a toborzó célját, ezek után bemutatta Dósa István főkapitányt a jelenlévőknek, majd átadta a szót a főkapitánynak.

Dósa István főkapitány bemutatkozó beszédéből részletek az egybegyűltekhez:

„Nagyon nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki megtisztelték jelenlétükkel a Veszprém megyei csapatot azzal, hogy eljöttek körünkbe.

Én úgy gondolom, hogy mindenkit az hozott el ami mindannyiunkat mozgat, mégpedig az, hogy valahol nem csak a lelkünk legeslegmélyén, a legeldugottabb zugában maradtunk magyarok, hanem hittel valljuk, hogy ez az ország a miénk és ezt csak használatra kaptuk, és majdan ugyanígy kell átadni gyermekeinknek, unokáinknak, utódainknak.

Hogy vajon ezt kaptuk-e, azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy nem.

Azért nem, mert bár ma még a nemzeti oldalon is mindenki arra hivatkozik, hogy a 24-ik órában vagyunk, hogy ennyi órában vagyunk, annyi órában vagyunk, azonban senki nem meri felvállalni, hogy kimondja, Testvéreim, hogy ezt az országot egy külső erő, egy külső hatalom megszállta. Megszállt országgá váltunk. Hogy miért? Mert egyetlen olyan ismérve nincs az országnak, azon kívül, hogy az ittlakói zöme még magyarul beszél, egyetlen olyan ismérve nincs, amely azt jelezné, hogy ez egy független és szuverén ország.

Nagyon jól tudjuk, hogy a külpolitikánkat nem mi határozzuk meg. Brüsszel, illetve az őket uraló háttérhatalom dönti azt el, hogy mekkora mozgástere van ebben a világban ennek az országnak. Hát nincs túl nagy. Belpolitikánkat illetően pedig sok mindent el lehet mondani, de hogy az nemzeti és hogy a többségi társadalom érdekeit képviseli-e, felvállalva azt, hogy kiálljunk csonkahatárokon túli testvéreink mellett, nos azt kell, hogy mondjam, hogy a belpolitikánkat illetően is az idegenszívűség diktál. A gazdaságunkról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy létezne, hogy erős lenne, hogy bármilyen lenne, úgy gondolom, szintén nem mondható el.

A Magyar Gárda … létrehozásánál, hogy a szándék mi volt, arról nem tudok beszélni, csak arról, hogy a gárdisták szándéka mi volt amikor csatlakoztak a Magyar Gárdához. Úgy gondolták, hogy a gárdával létrejön egy olyan erő, egy olyan szervezet, amely egy idő után kellő súlyt tud képezni és bizony, tevőlegesen fel tud lépni a nemzeti, magyar érdekek védelmében. Egészen odáig, amíg a gárda nem jött létre, nyílt színen nem volt szervezett erő. Mit láttunk erőként mi, akik kimentünk az utcára októberben 2006- ban, kimentünk a vidéki városokban? Mit láttunk mi szervezett erőként akkor, amikor ellehetetlenítik az életünket.

Én ott október 23-án megértettem, hogy ennek az országnak a legnagyobb ellensége az éppen a hatalom! Az a hatalom, amely ma bent székel a Parlamentben! Bár ők, hozzá kell, hogy tegyem, egyszerű bábok sokkal nagyobb játékosok kezében. Én akkor megfogadtam, hogy bármi áron, tevőlegesen hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy ez a hatalom egyszer és mindenkorra eltűnjön. Nagyjából, ha jól tudom, ugyanez vezette gárdista testvéreimet akkor amikor beléptek a gárdába és nyilvánvalóan ezért volt az a hihetetlenül pozitív fogadtatása a gárdának, hiszen onnantól kezdve, ahogy megjelentünk egységes erőként, egységes egyenruhában, erőt és határozottságot árasztva, sugallva, az emberek végre bizakodni mertek. Nagyon lassan emelik fel nemzettestvéreink fejüket a porból, ahová az elmúlt hatvanegynéhány év alatt nyomták, de talán maga a gárda azzal, hogy létrejött, azzal, hogy erőt demonstrál, és azért szépen lassan eljutunk odáig, hogy nem csak demonstrál, talán visszaadja sok-sok ember hitét abban, hogy lehet jövőnk, s visszaadja azt a hitet, hogy nincsenek egyedül. Mert mi ebben az országban ma a legnagyobb probléma? Hogy rosszul élünk? Rosszul élünk. Éltünk már jó párszor rosszul. Hogy szegények vagyunk? Voltunk már szegények. A legnagyobb probléma, hogy mindenki úgy érzi: egyedül van. Hogy elérték azt, hogy ma a polgár akár városban, akár falun egyedül maradt a problémáival. Olyan problémákkal, amelyeket egyébként képtelen megoldani egyedül. Egy olyan birkanyájhoz hasonlítunk ahol mindig azt hisszük, hogy csak a szomszéd birkát viszi el a farkas. És amikor engem visz el, akkor a szomszédom hiszi ugyanezt. A szomszédom fogja azt hinni, hogy őhozzá aztán nem törnek be, az ő torkát nem fogják elvágni, az ő lányát nem fogják megerőszakolni, hogy az ő hitele nem fog bedőlni. A mozgalom egyik legfőbb célja igazából, és úgy gondolom, hogy ha ebben sikeresek vagyunk, akkor már nem vagyunk hiába, hogy példát mutasson arra, hogy közösségben, együtt jóval erősebbek vagyunk. Ha odaállunk egymás mellé akkor le tudjuk gyűrni a nehézségeket.Akkor nem vagyunk kiszolgáltatottak.

Törvénytisztelő és törvénykövető állampolgárok vagyunk, még a nehéz helyzetben is, hiszen az embernek még a talpa is ökölbe szorul arra a hírre, hogy például az olaszliszkai lincselők szabadlábon védekeznek mert 3 év kevés volt arra, hogy elítéljék őket. Mert a keze a haltól lett véres, mert ő ott sem volt, és természetesen szabadon engedik őket. Ugyanakkor mi gárdisták úgy gondoljuk, hogy ez így nem jól működik. Hogy valami itt nagyon el lett tolva. És mivel mi törvénytisztelők vagyunk, de ugyanakkor élni kívánunk azzal a jogunkkal, hogy az önvédelemhez, de akár a kollektív önvédelemhez is, minden magyar polgárnak joga van. Joga van megvédeni a javait, a családját, mindazt, amit egy életen át felhalmozott. És ma a gárdisták eszerint cselekszenek. Odaállunk a társaink mellé. Nekünk van kit hívni. Kihívjuk a rendőrt, de kihívjuk a társainkat is, akik ha kell, teszik a dolgukat. Mi ott voltunk Veszprémben, akkor, amikor megfújták a harci sípot. Nagyon rövid idő alatt, nagyon sok gárdista tőlünk, mert fontosnak tartottuk, hogy ott legyünk

Néhány szót szólnék a Magyar Gárda eddigi történetéről, mert azért nem árt megvilágítani, hogy kik vagyunk, hogyan gondolkodunk, és miért vagyunk. Arról beszéltem, hogy a Magyar Gárda Mozgalom annak idején a nemzet önvédelme szándékától vezérelve alakult, azonban tudjuk azt, és elnézést a most esetlegesen élesnek tűnő váltásért, hogy annak idején a Magyar Gárda Mozgalmat egy politikai erő hozta létre. Nagyon gyorsan, nem kellett hozzá egy év, hogy kiderüljön, a gárdisták többsége nem azért csatlakozott a mozgalomhoz, mert pártzászlókat akart lengetni. Nem azért csatlakozott a mozgalomhoz, hogy egy szűk politikai érdeket szolgáljon. Mi össznemzeti, összmagyar érdekeket kívánunk szolgálni. Nem bízunk a politikában.

A gárdisták nagyon gyorsan eljutottak odáig, hogy elutasítsák, hogy ők a politika engedelmes és feltétel nélküli kiszolgálói legyenek. Nem hiszünk a politikának, mert az elmúlt 19-20 évben, és most nem beszélek az előtte lévő időszakról, azt láttuk, hogy a politika a hazugságról szól. Az, hogy ma itt vagyunk, az elmúlt 20 év egyetemes bűne. Benne van mindaz, aki lepaktált a hatalom valódi uraival. A gárdisták tavaly ősszel kifejezték azon akaratukat, hogy tárgyaljuk meg a gárda jövőjét, ez egy nagyon sajnálatos konfliktusba torkollott a politikával, amely eredményeként létrejött egy olyan erő, amely kimondta azt, hogy ők a mozgalom létrehozásának eredeti gondolata mentén cselekszenek, ami arról szól, hogy a mozgalom pártok és határok fölött áll. Cselekedeteit pedig a Szent Koronába vetett hit vezérli.

Nem véletlen az, hogy jelképrendszerünket, jelvényeinket kiegészítettük egy megkülönböztető jelzéssel, amely a Szent Koronát ábrázolja. Mi úgy gondoljuk, hogy a Szent Korona maga a nemzet, maga az ország és maga a legfőbb hatalom. És ez az ország akkor lesz újra nagy és erős, ha a nemzet újra a Szent Korona alatt egyesül. Ugyanis ha visszanézünk a történelem során mindig akkor jött el a vészkorszak ebben az országban, mindig akkor ment rosszul nekünk, amikor elhagytuk őseink hitét s a Szent Korona eszmeiségét. Mi ezért küzdünk. Hogy egy olyan ország legyen, amely független, erős és alkotmány a Szent Koronára épül. Az Őrző Szárny, mert így hívjuk magunkat, túl azon, hogy eszmeiségét a Szent Koronába vetett hit határozza meg, úgy gondolja, hogy csak cselekvéssel lehet ezt az országot a bajból kivezetni.

Még egy- két szót magunkról: hierarchikus szervezet a mozgalom, tehát a katonás külső, a vezénylések, a parancsszavak szervezett erőről tanúskodnak. Azonban a mozgalom alulról építkezik szervezetében és programjában egyaránt. Szervezetében annyiban, hogy a gárdisták nem fogadják el, hogyha felülről a nyakukba ültetnek valakit. Hozzánk a vezetők nem angyalszárnyon érkeznek, valakinek a jóvoltából, hanem a gárdisták közül kerülnek ki, azok bizalmából, és csak addig vezetők, amíg a gárda eszmeiségét képviselik és a gárdisták akarata szerint cselekszenek.

Programjában pedig annyiban építkezik alulról, hogy egy példával világítsam meg, annak idején, amikor megadatott nekem, hogy gárdista lehessek, én úgy gondoltam, hogy ez egy kis hadsereg, ahol ott székel fönt a parancsnok, aki megszabja, hogy ma erre, holnap arra, holnapután pedig amarra támadunk. Gyorsan rá kellett, hogy jöjjek, hogy lehetnek akármilyen jó ötleteik a vezetőknek, ha a gárdisták nem érzik sajátjukénak ezt a fajta gondolkodást. A Magyar Gárda Mozgalom tevékenysége a gárdisták akaratára épül, abban ott van minden gárdista akarata. Mert nálunk, a középpontban a gárdista áll. Hiába hívnak bennünket Dósa-gárdának, ilyenkor azt szoktam mondani, hogy Dósának nincs gárdája, a főkapitányt hívják egy szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán Dósának. Nálunk a gárdistára épül a szervezet. Az ő akarata és szándéka ellen semmit nem lehet megvalósítani. És én azt mondom: hála Istennek. Mert a kollektív bölcsesség, a kollektív akarat, mindig erősebb, és ez már ezerszer bebizonyosodott, mindig erősebb, mint a despotizmus, a zsarnokság. És amíg ezen az úton tudjuk tartani a gárdát, amíg nem nőnek a nyakunkra despoták, furcsa talán, hogy épp én mondom ezt, főkapitányként, amíg nem telepszenek rá a gárdára idegen erők, addig a gárda így fog működni. Egyébként én biztos vagyok benne, hogy így fog működni. A magam részéről itt befejeztem a tájékoztatót, amennyiben kérdés van, nagyon szívesen válaszolok akár én, akár bármelyik gárdista testvérem, és mert nagyon egysíkú szokott lenni a fórumok kommunikációja, én úgy gondolom, hogy érdemes megkérdezni bármelyik gárdistát vagy gárdista lányt, hölgyet, hogy ő vajon mit keres itt, mi hozta ide, miben hisz, miben bízik, és miért érzi itt jól magát? Köszönöm a figyelmet!”

Dósa István főkapitány beszéde után Varró Szabolcs gárdista is megköszönte a figyelmet, a továbbiakban a megjelent gárdisták és főkapitányuk a hozzájuk fordulók kérdéseire válaszoltak, a jelentkezési lapokon pedig gyűltek a nevek. Korosztályra és nemre való tekintet nélkül, ahogyan az a bemutatkozó beszédben elhangzott.

Veszprém megye - Géza fejedelem szakasz