Interjú Dósa Istvánnal - avagy az érem másik oldala

Interjú Dósa Istvánnal - avagy az érem másik oldala

Vendégünk Dósa István, a Független Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya.

- Szeretettel köszöntöm, örülök, hogy elfogadta meghívásunkat. Érdekes hírek láttak napvilágot, folyamatosan olvasni, hogy az „őrző” szárny remegő lábakon áll, és esetleg tovább szakad a Dósa-gárda.

- Először is, én köszönöm, hogy itt lehetek. Az elején szeretném tisztázni ezt a Dósa-gárda dolgot. Dósa-gárda nincs. Nem Dósának van gárdája, hanem a Magyar Gárda Mozgalom Őrző szárnyának főkapitányát hívják ez idő tájt Dósa Istvánnak. Tehát ami nincs, az nem szakadhat, nem szeletelődhet fel. Így az Őrző szárnyat sem fenyegeti ez a veszély.

- Egy levél kering a világhálón, amely ennek épp az ellenkezőjéről szól, az Őrző szárny vezetésbeli hiányosságaira hívja fel az olvasók figyelmét. Ön szerint a benne foglalt vádaskodások alaptalanok?

- Teljes mértékig alaptalanok, hiszen a levél nagy része azzal foglalkozik, hogy nincs tényleges országos vezetés, így működésképtelen a Gárda. Ez nem igaz. Menjünk szépen sorban, hogy átlássuk, miről is van szó tulajdonképpen.
- A Magyar Gárda Mozgalom alulról építkező szervezet. Ez azt jelenti, hogy a Mozgalom céljai meghatározottak, a gárdisták ezek ismeretében, ezeket elfogadva lépnek soraink közé. A központilag meghatározott programok – országos rendezvények, esküre felkészülés, toborzás, szellemi és csapatépítő alapképzés – mellett a gárdisták maguk állítják össze cselekvési programjukat, amelyek a nemzetépítő és védő tevékenységek. Különböző emberek vannak csapatokon belül, különböző mentalitással, érdeklődési körrel. Amitől csapattá lettek, az a Szent Korona, mint alapérték elfogadása, a keresztény hit, a nemzettudat, a hazaszeretet, a tenni akarás. Saját maguk döntik el, hogy kik azok a megyéken belül, akik a kulturális előadásokat, rendezvényeket szervezik, kik azok, akik harcosként állnak ki adott helyzetekben, amikor védeni kell társaikat, nemzettestvéreiket. Maguk választják a kapitányukat, akit az állomány elfogad, a megválasztott kapitány javaslatot tesz a megyéken belül a vezetők személyére, akik a gárdisták egyetértésével tölthetik be beosztásukat. Így épül fel alulról a megyei közösség. Ugyanez jellemző a vezetés rendszerére. A Mozgalom egészét érintő stratégiai döntések nem a főkapitány agyából pattannak ki, mert ez esetben jogos lehet a despotizmus vádja. Nemrégiben részt vettünk a Becsület Napján. Előtte a kapitányokon keresztül kikértem az állomány véleményét és csak a pozitív visszajelzés után kezdtük meg a szervezést. Így tesszük a dolgunkat. Együtt.

A levélírók, akik nem névvel, hanem egyéb jelzéssel azonosították magukat – lényegében mindegy kik, mert így is csak egy szűk kör tudja kikről is van szó, a név alapján sem lenne másképp – azzal érvelnek, hogy nincs országos vezetés. Ez nem igaz. Igenis működik az Országos Iroda, de pont az alulról való építkezés miatt alapvetően koordinációs feladatokat lát el. Nem rángatjuk hetente Pestre, vagy máshová a gárdistákat, hiszen mindenkinek épp elég kihívás saját megyéjén belül mozogni, és tevékenykedni. Nem határozunk meg központilag hetente feladatokat, hiszen minden megye adottsága más és más. Hogy pontosan milyen tevékenységeket folytatnak, azt pedig a megyei honlapokon bárki elolvashatja. Saját írásaik tükrözik, hogy folyik a munka. Tehát működik a sajtó. A programokat, bármiről is legyen szó, meg kell tervezni, elő kell készíteni, azokon szervezetten, rendezetten, időben, gárdistához méltóan kell megjelenni, ez pedig bizonyíték arra, hogy a szervezés is rendben van. Az elmúlt idők rendezvényei – a fehérvári eskün, a zsidó nagykövetség előtt, Veszprémben vagy a zalai, toborzókon bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk országosan mozgósítani, erőt megmozdítani, ha szükséges. Az együtt-mozgáshoz ki kell értesíteni a gárdistákat, a jelentkezőket nyilván kell tartani., Folyamatosan tartunk toborzókat, a támogatókkal és gárdistákkal együtt, a jelentkezőket kiértesítjük, tartjuk velük a kapcsolatot, tehát a személyügy sem tétlenkedik. A Mozgalom gazdálkodásának működtetésére egy nagyon jó rendszer lett kidolgozva , bár ennek a minőségi fejlődését gátolta az a sajnálatos eset, hogy az országos koordinációt ellátó személyt méltatlanság és inaktivitás miatt posztjáról le kellett váltani, sőt a Mozgalomból is el kellett távolítani. Ez ugyanakkor nem veti vissza a működésünket, hiszen pótolhatatlan ember nincs, a közelgő eskü kommendáns feladatit képesek vagyunk megoldani. Nem értem miről ír a két „láthatatlan” ember. Nem úgy építünk, mint Mekk Elek, aki tetővel kezdi a házépítést, akkor sem, ha ez a jellegű munka ma társadalmilag sokkal elfogadottabb, a látványosság miatt.

- Azt is olvashattuk, hogy nincs struktúra, hogy az állománygyűlések kocsmai –stílusú szónoklatoktól hangosak.

A vezetői struktúra alakul, formálódik. Független szervezet lévén nyilván vannak nehézségeink, hiszen nem áll mögöttünk szakértők hada, nem nyílnak ki varázsszóra pénzeszsákok, de gyűlnek a tapasztalatok, folyamatosan választódnak ki a vezetésre alkalmas gárdisták és menet közben tanulva válunk egyre szervezettebbé, hatékonyabbá.

Jó néhány állománygyűlésen megfordultam, de kocsmai stílussal nem találkoztam. Ugyanakkor, ha megszólalunk, nem feszít bennünket a hatalom valódi urai iránt érzett megfelelési kényszer, mi nem kérünk a júdási ezüstpénzből, nem kívánunk polkorrektek lenni a parlamentbe jutás reményében, bátran megnevezzük azokat, akiket a Nemzet és hazánk ellenségeinek tartunk. Mi nem beszélünk porig rombolandó tv székházakról, mert az a miénk, nem vizionálunk az utcáinkon járőröző perzsa gárdistákról, mert megszállóból már így is van elég. Nem százalékokban, képviselői székekben, hanem Nemzetben, magyarságban gondolkodunk. Ki merjük mondani: megszállt országgá lettünk és a megszállókkal nem kompromisszumot kell kötni, hanem küzdeni kell ellenük.

- Mi a helyzet a Mozgalom kapcsolati rendszerével, az arctalan cikkírók szerint a radikális oldal kivetette magából az „őrzőket” ?

A kettéválás után a politika mindent megtett - miután rájött, hogy a mocskolódással nem ért célt-, hogy erőfeszítéseinkről hallgasson, és ezzel saját szabályai szerint a nem létező kategóriába soroljon bennünket. Megtapasztaltuk a politika mindenhatóságát. Erre akár büszkék is lehetünk, hiszen ez azt jelzi, veszélyesnek tartanak bennünket, létünk alternatívát jelent azoknak, akik az elvtelen alkuk helyett a küzdelmet választják, alapjaiban kérdőjelezve meg a pártok azon privilégiumát, hogy helyettünk gondolkodjanak, a nevünkben nélkülünk döntsenek. Lassan de biztosan törünk ki az elhallgatás körénk font hálójából. Egyre többen ismernek és keresnek meg bennünket, tartják hiteles erőnek az „őrzőket”, hiszen tetteink igazolnak bennünket. Vannak támogatóink és vannak szövetségeseink, akikre partnerként tekintünk, és akik által erősebbé válunk. Számunkra megtiszteltetés a PHM – al való együttműködés és Budaházy Gyuri érdeklődése irántunk. Ami viszont alapvetőség számunkra: nincs párbeszéd a hatalommal, a jelenlegi pártokkal és vazallusaikkal. Nem fogunk tárgyalni és megalkudni etnikai bűnözőkkel és fehérgalléros uraikkal sem.

- Mi lehet a Mozgalom jövője?

A Mozgalom jövője csak a küzdelem lehet értékeinkért, hazánk és nemzetünk megmaradásáért, a jövőnkért, a lelkekért. Mi erre mozgósítunk, erre készülünk. Ugyanakkor tisztán látjuk, hogy ez a küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha sorainkban elkötelezett, esküjük szentségét minden körülmények között megtartó, önmagukért és közösségükért felelősséget vállaló gárdisták vannak. Az értékeinket elárulókat kivetjük magunkból, a birkák meg a másik oldalon legelnek.

- Köszönöm az interjút.

(Nemzeti Hírmondó)