Ítélet utasításra

Mint minden magát nemzetinek valló, nemzeti érzelmű szervezet így mi is, az Őrző Magyar Gárda Mozgalom vitéz Gömbös Gyula zászlóaljának gárdistái kötelességünknek éreztük, hogy tiszteletünket tegyük nemzetünk nagyjai, az 1848-49-es igaz magyar hazafiak emlékét ápoló, és előttük tisztelgő Szekszárd városi megemlékezésen, 2010. március 15-én.A rendezvény előtt megtörtént az ünnep szentségét bemocskoló, semmibe vevő -természetesen- teljes mértékben jogellenes, sőt erkölcstelen zaklatás. Erre utasították a rendőröket, hogy miért, azt tudtuk, bár nem az úgynevezett Magyar Gárda fehér inges, oroszlános mellényes uniformisát viseltük, tudván, hogy az „félelmet keltő” és büntetendő, hanem egyszerű fekete öltözéket. Persze rajtunk kívül ez a tény senkit sem érdekelt. Mint utólag megtudtuk szabályt sértettünk...Nos, nem hagytuk magunkat, harcoltunk az igazunkért az erős ellenszéllel szemben. Fellebbezések a rendőrségnek, majd „bírósági tárgyalás” következett. A rendőrségtől nem is vártunk semmit, nem azért rótták ki ránk a büntetéseket a hidegben dideregve, hogy utólag visszavonják holmi fellebbezések, kifogások és tényekkel való bizonyítások miatt...Ami viszont megdöbbentett mint naiv, jóhiszemű, becsületes embert, hogy az utasításra cselekvő, az adónkból fizetett rendőrök pofátlan módon, szemrebbenés nélkül hazudoztak, amik számukra terhelőek azt pedig egyszerűen letagadtak hivatalos iratokban...A többszöri jogi aktusokat követte a bírósági tárgyalás. Mi ott bukásra lettünk ítélve! Egy nagyon fiatal, karrieristának látszó bíró lett kijelölve az ítélet kimondására. Nagyjából helyben hagyta a rendőrség álláspontját, fittyet hányva a teljesen nyilvánvaló bizonyíték hamisításra, az égbe kiáltó rendőri mulasztásokra, az alapvető alkotmányos jogokra, az erkölcsre és a becsületre.Érezhető volt, hogy az ítélet már jó előre meg lett fogalmazva, neki csak fel kellett olvasnia. Nyilvánvalóvá vált, hogy holmi „igazságszolgáltatás” és egyéb, csip-csup badarságok okán nem fogja kockáztatni szakmai előmenetelének további alakulását... Bár azt a végjátékban nagyvonalúan és büszkén hozzá tette, hogy “ha akarna hozhatna felmentő ítéletet is, de ettől eltekint”. Ezúton is köszönjük nagylelkűségét!Ide vágó tény, hogy az országban egyedül mi lettünk elítélve „feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételért”. Nos, itt ki is bújt az a fránya szög a zsákból, hogy nekünk nincsen “józsidós” Jobbikos hátszelünk, mivel nem fogadjuk el, nem fogadhatjuk el egyik politikai pártot sem, hiába pózolnak díszmagyar mázban. Nem is vezet senki az orrunknál fogva, nem áldoznak fel minket, mint sakkban a parasztot, és nem rángatnak mint egy marionett bábut! A TMRSZ is megtapasztalhatta Vona Gábor “főméltóságú főherceg úr” és a Jobbik megbízhatóságát. Vezetőjüket, Szima Juditot idézve: “Politikusban akkor bízz meg, ha ló legel a sírján”.E tapasztalatot bajtársként ajánlom figyelmébe a “legújabb gárdának”!Mi akkor és ott megtettünk mindent, amit csak tehettünk. Mivel nem tekintjük magunkat törvények felett állóknak, ezáltal törvényen kívülieknek, keserű szájízzel leróttuk a kiszabott büntetéseket, ki hogy tudta. Ez volt a következő lépés. Ezt kellett tennünk. Volt aki befizette, a kiszabott bírságot, volt aki közmunkásként ledolgozta. Természetesen nem ismerjük el törvényesnek sem a rendőrség, sem a bíróság határozatát, hiszen nem csak az igazságra, hanem a törvényre is fittyet hánytak.Azt még tegyük hozzá, hogy a Jobbikhoz köthető Nemzeti Jogvédő Alapítvány helyi „kirendelt” jogásza, az üggyel kapcsolatba annyit megtett ugyan, hogy megjelent a tárgyaláson és ott mint a ügyvédünk felszólalt, azonban a rendőrség és a bíróság felé minden egyes beadványt az egyik bajtársunk írt meg. Az ítélet megszületése után az „ügyvéd úr” már nem akart foglalkozni az üggyel, terhes volt neki, aminek hangot is adott: „Mit akartok ti még a gárdával?! Ebből már mindenki kihátrál!” Lehet neki ez a véleménye, de mi akkor sem hátrálunk meg!Ha kell Strasburgig megyünk vagy még tovább, ameddig csak kell! Itt már nem nyolcunkról van szó, hanem becsületbeli küzdelemről az igazunkért, mivel sajnos nem elég kívánni szebb jövőt és szebb napokat.Hogy mi lesz-, és mikor lesz vége nem lehet tudni. Zárásként egy elgondolkodtató idézetet osztanék meg mely A Rettenthetetlen c. klasszikusban hangzik el:„Ha harcoltok, talán meghaltok. Fussatok el, és élni fogtok egy ideig. És mikor végül ágyatokban meghaltok, vajon elcserélnétek-e a közben eltelt napokat, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer ide visszatérjetek, és odakiáltsátok az ellenségeinknek, hogy bár életünket elveheti, de szabadságunkat soha!”Őrző Magyar Gárda Mozgalom vitéz Gömbös Gyula zászlóalj      ..  Ami viszont megdöbbentett mint naiv, jóhiszemű, becsületes embert, hogy az utasításra cselekvő, az adónkból fizetett rendőrök pofátlan módon, szemrebbenés nélkül hazudoztak, amik számukra terhelőek azt pedig egyszerűen letagadtak hivatalos iratokban... A többszöri jogi aktusokat követte a bírósági tárgyalás. Mi ott bukásra lettünk ítélve! Egy nagyon fiatal, karrieristának látszó bíró lett kijelölve az ítélet kimondására. Nagyjából helyben hagyta a rendőrség álláspontját, fittyet hányva a teljesen nyilvánvaló bizonyíték hamisításra, az égbe kiáltó rendőri mulasztásokra, az alapvető alkotmányos jogokra, az erkölcsre és a becsületre. Érezhető volt, hogy az ítélet már jó előre meg lett fogalmazva, neki csak fel kellett olvasnia. Nyilvánvalóvá vált, hogy holmi „igazságszolgáltatás” és egyéb, csip-csup badarságok okán nem fogja kockáztatni szakmai előmenetelének további alakulását... Bár azt a végjátékban nagyvonalúan és büszkén hozzá tette, hogy “ha akarna hozhatna felmentő ítéletet is, de ettől eltekint”. Ezúton is köszönjük nagylelkűségét! Ide vágó tény, hogy az országban egyedül mi lettünk elítélve „feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételért”. Nos, itt ki is bújt az a fránya szög a zsákból, hogy nekünk nincsen “józsidós” Jobbikos hátszelünk, mivel nem fogadjuk el, nem fogadhatjuk el egyik politikai pártot sem, hiába pózolnak díszmagyar