A betiltott Szálasi Ferenc emlékkoncertet mégsem sikerült megakadályozni!

Akik a Fideszre szavaztak, azok mára már megízlelhették a magyar narancsot, pontosan úgy jártak, mint a Tanú c. filmben Pelikán József gátőr, akitől Bástya elvtárs számon kérte, hogy miért ilyen rossz ez a narancs? Ami valójában citrom volt, de ki merte volna kétségbe vonni, hiszen ezt fejvesztés terhe mellett a hatalom állította. Ma ugyan ezt éljük meg, a lényeg nem változott, most Israel és a Mosad állítja, hogy mennyire finom ez a narancs! Mi tudjuk, 4 év múlva mindenkinek keserű és savanyú lesz!

„ Mi ez?

- Narancs.

Az új magyar narancs.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Pelikán József gátőr

Amikor híre ment, hogy a 2011. március 12.-én tartandó Szálasi Ferenc emlékkoncertet megakadályozzák a cionisták és bérenceik, egy zenekar jelentkezett Somogy megyéből. Ők szívesen részt vennének ezen a megemlékezésen és hoznák a testvérzenekarukat. Nem értettük mire akarnak kilyukadni, hiszen más hazafias szórakozóhelyeket is megkerestünk, de mindenki félt, hogy pont úgy jár, mint a Zug klub. Kimegy a kommandó, a VPOP, rászáll az APEH, szóval ebben a nagy demokráciában rettegnek az üzemeltetők a bezárástól, tehát ilyen rövid idő alatt már nem tudunk helyszínt találni, ezért fenntartással fogadtuk közeledésüket. Elmondták, két évvel ezelőtt egy Szekszárd környéki tanyán már játszottak. Az a hely most is a rendelkezésükre áll, mivel az egyik zenész unokabátyjáé. Van ott egy aggregátor, elég jó a teljesítménye, csupán benzin kell. Elsőre nem is tudtuk mit mondjunk, a neten már mindenhol megjelentettük a koncert lefújását, nem kevés hazafi és a fellépő zenekarok, a Hunnia és a Vádló Bitófák szomorúságára. Ezeknek a zenekaroknak semmi esetre sem akartunk további kellemetlenségeket okozni, viszont így egy teljesen új helyzet állt elő. 2011. március 10.-én megnéztük a helyszint, amivel csak annyi kifogásunk volt, hogy oda jól fel kell öltözni, mert egy kicsit szellős. Közlekedés szempontjából viszont szombat estére a hideget részesítettük volna előnyben, hogy gépkocsival a fagyott talajon gyorsabban meg tudjuk közelíteni a helyszint. Reménykedtünk, de nem volt szerencsénk, mert pont ezen az estén enyhült.

Eljött a szombat este, pár km gyaloglás várt ránk, felvállalva cipeltük a zenekarok nem is könnyű felszerelésit, ládáit. Öröm volt az ürömben, hogy önként és dalolva segédkezett mindenki. Az aggregátor már üzemelt mire odaértünk, volt világítás, egy órán belül készen lett a „színpad” is. A kezdés előtt kifeszítettük zászlainkat, Szálasi Ferenc képét középre helyeztük és egy mécsest meggyújtottunk. Egy perces néma csenddel emlékeztünk a mártírhalált halt Nemzetvezetőnkre, s közben folyamatosan szállingóztak a fiatalok, mert a város szélein hagyott testvéreink útbaigazították a vidékről érkezőket. Sokan nem értesültek arról, hogy elmarad, viszont sokan nem értesültek arról, hogy mégis meg tudjuk tartani, a létszám ettől függetlenül várakozásunkon felül mégis összejött. Folyamatosan jöttek, még a buli vége fele is a hajnali órákban. Mesélték, sokan a Zug klub fele indultak, de mivel halotti csend volt a környéken eljöttek, mindenki a telefonált mindenkinek, kerülték a rendőrséget, senki nem akart feltűnösködni.

Elkezdődött a koncert az Antikommunista indulóval, amit már a legtöbb nemzeti zenekar játszik, jók voltak a fiúk, majd két órát nyomták, már nemhogy fáztunk, egyenesen melegünk lett. Ezután szünet következett és a másik csapat kezdett átszerelni és hangolni. Ez idő alatt felolvastuk a betiltással kapcsolatos cikkeket és jókat röhögtünk a közgyűlés határozatán. Idézet a kuruc.info cikkéből:

„ A közgyűlés kedden hozott határozatában kifejezte: az emberi jogokat, "a nemzeti és vallási hovatartozást sértő rendezvénynek a város nem ad helyet". A határozatot a közgyűlés egyhangúlag támogatta.”

Az emberi jogokat hozták fel mentségül, s közben a mi emberi jogainkat sárba tapossák. Mi ennek a kormánynak nem vagyunk hívei, ezért harmadrendű állampolgárokká váltunk. Emlékeztetem őket, a deviancia nem bűn és nem betegség, ellentétben a meleg pestissel, ami az ő védjegyük. Azt nem tiltják be, hiába nem tetszik és félelmet kelt az országban, a családok 75 százalékában, a normálisoknál, hiába tiltakozunk, ne engedjék őket sehol felvonulni, mert a felnövekvő jövő nemzedéknek nem akarjuk, hogy ez legyen a jövőképe. A kormány március 8.-án a család és a nők szentségéről pofázott az egyik csatornán, közben a másik adón két meleg a szivárvány misszióból és a jó édes anyja tudja még honnan, a melegek jogairól és gyermekek örökbefogadásról szövegelt, és a kábítószer legalizálásáról. Megfigyeltem, ez a két téma együtt jár, ahol „melegek” megjelennek, ott feltűnik a narkó is. Kívánom, a liberálisok összes gyereke, unokája szokjon rá kábítószerre és legyenek melegek. De a mi pénzünkön ne gyógyítsák őket!

Vallási hovatartozást sért? Igen, a mi keresztény vallásunkat sérti a cionista vallás, mert nyíltan keresztény ellenes, a keresztény egyházakba befurakodva, mára már teljesen lezüllesztették, arról nem is beszélve, minket is roppant módon zavar a hanuka és a zsidó nyári fesztivál, félelmet keltenek bennünk a mosdatlan haszidok, akik egy újabb Solymosi Eszterre vadásznak. Azokat a plakátokat ki engedi kitenni, gyerekeink félnek a kampósorrú tetűhintás kalapos pofáktól.

Ma már nyíltan kimondják a királyi televíziókban, az orosz horda megszálló, agresszor hadsereg volt. Nőket és gyermekeket nem kímélve kegyetlenkedtek és fosztogattak. Ebből következik, ha azok voltak, akkor a magyar hadseregnek azon része, akik nem kollaboráltak az ellenséggel, nem keresték a győztesek kegyét, ők voltak a honvédők, a hősök.

Tehát Szálasi Ferenc és katonái igaz hazafiak voltak, akiről 66 éve hazudnak a cionista történészek. Nemcsak szűkebb hazánkban, de az egész világban, alig van árja történész, levéltáros, ezt a jogot csak is ők bitorolhatják mindenütt, ezen kívül az iskoláinkban alig tanítottak magyar irodalmat és történelmet, mint később kiderült, ott is a magyar nevű, de idegen szívű írók és költök uralták a „pályát”, mételyezték az ifjúságot immár 66 éve. Most az előtte levő időről nem akarok beszámolót tartani, de valójában már 1867. évtől, a kiegyezésnek nevezett időszaktól kezdődött az igazi agymosás, melynek nagy szószólója volt a „Haza bölcse” Deák Ferenc, kit mi csak a „Haza sírásója” néven illetünk, melynek végeredményét mindannyian ismerjük. TRIANON! Ha az oroszok 1849.-ben nem támogatják a Habsburgokat és ezzel a szabadságharcunk leverését, talán sosem jutunk el a Dón-kanyarig, de a magyar nép nem felejtett és nem felejt ma sem! Nem csak Világosnál találtuk szembe magunkat velük, hanem már 1849. év tavaszán Komárom mellett, július elején a kökkösi ütközetben, augusztusban a Nyerges-tetőn és még lenne mit sorolni.

Időközben pörgősen kezdte a második zenekar is a buzdító nótáit, a közönség a refrént velük énekelte, mert nem voltak ám ismeretlenek a dalok, a kortárs zenekaroktól is betanultak jó párat.

Hungaristák vagyunk, Hazánk sorsa, Terjed az eszme, Barátom mond merre vagy, Ellenállás, Nem tanultál 56-ból, Majmok, Hazánk sorsa, Székely Kata balladája, Eltiport parázs c. nótákat is remekül játszották. Szinte a két órát kiöltötték, amikor a végén az Ébredj magyart a két banda közösen adta elő, a közönség velük énekelte!

„ Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjába,

Szertenézett és nem lelé honját a hazában.

Ébredj magyar! Az ősi föld veszélyben,

Elvész a fajtánk, hogy ha nem merünk.

Vélünk az Isten száz csatán keresztül,

Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk.

Harcoltunk bátran százezernyi bajjal,

De már a hajnal jő, hasadni kezd.

Ha összefog most magyar a magyarral,

Győzelemre visz majd őseink hite.

Ébredj fel hát Nimród büszke népe,

Más képp e földön otthon nem leszünk.

Vélünk az Isten, szabadnak születtünk,

Rabságban többé már nem élhetünk.

Harcoltunk érte, s vérbe fullt a hajnal,

Megtörhet testünk, szívünk soha se.

Ha összefog most magyar a magyarral,

Győzelemre visz majd őseink hite.

Szálasi Ferenc!"

Megköszönjük mindazoknak, akik vállalták a zenekarok cuccainak cipelését oda és vissza a nehéz terepen, és azoknak, akik nem hátráltak meg pár km sétától, hogy legyen közönség. Normál esetben kétszer, háromszor ennyi résztvevőre számíthattunk volna, de ez már csak így sikerült. Azoknak is köszönet, akik a város szélein kis Árpád-sávos zászlókkal jeleztek a vidékről érkezőknek, és őket útba igazították. Úgy jártunk, mint a Becsület napján, nehézséget, kellemetlenséget okoztak, de mégsem tudták teljesen megakadályozni megemlékezésünket, mert valóban terjed az eszme. Úgy búcsúztunk el, ha jövőre nem változik a politikai helyzet, akkor ugyan itt ismét találkozunk. Ezek után egy szűkebb csoporttal, pontosabban tizenegyen még külön is tartottunk egy Szálasi Ferenc megemlékezést.

Kardos Lajos

Dunaföldvár 2011. március 15.

„Hogy hazádban magyar maradhass, csatlakozz te is …!” Archívum