Zászló szentelés Borsodban!

Adjon az Isten!

Minden közösség életében jelentős esemény a kollektíva tárgyiasult jelképe, a csapat zászló avatása. Éppen itt volt az ideje, hogy megalkossuk saját jelképünket, a csapat zászlót. A tegnapi nap folyamán sor került felszentelésére is, ami mindannyiuknak felejthetetlen, és felemelő élményt jelentett. Már van mit vigyünk elől. Már van mit óvjunk. Már van ami még jobban eggyé kovácsol minket. Már van ami összetart. Már van amire esküszünk. Már van ami csak a miénk, és nem veheti el senki!!

Isten áldását kérte zászlónkra tiszteletes úr is,aki a szentelést végezte. Ezt kértük,kérjük mi is! Remélem, tudom megkaptuk.És ha Isten velünk,akkor ugyan ki ellenünk?

Wass Albert :A láthatatlan lobogó

Konok hûséggel hordozom

az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,

de fogom, viszem és megtartom.

S fogcsikorgatva hirdetem:

nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.

Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:

a láthatatlan lobogó!

Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.

Magosra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!

Vad dühvel és õrült örömmel!

És mentem, mindeken által,

íntépõ, végsõ akarással!

Dúlt otthonom rég összedõlt.

Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.

Mögöttem ég a poklok pokla.

Elõttem vad sziklák merednek.

De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,

Ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,

kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végigharcolom

s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,

ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:

de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,

ezt a szent, tépett lobogót

kitûzöm fent az ormokon

s a csillagoknak meglobogtatom!

Szebb jövőt!

Őrző Magyar Gárda Mozgalom

B.A.Z. Megyei Kapitány